A Fal.
Egy fal múltja, jelene és jövője?
Nézzünk szembe a tényekkel. Van egy koronázó város, mely megyeszékhely és megyei jogú város, ami a lakhelyemül szolgál immár több mint 65 éve.
Szorgalmas városlakó lévén gyakran megfordulok a Piactéren. Városunk ezen része a szíve a belvárosnak, hiszen itt bonyolódik részben az átmenő forgalom, a tanulók, a dolgozók iskolába, munkahelyre járása. Ide érkeznek és innen indulnak a távolsági autóbusz járatok.
Úgyszintén ide érkeznek a városunkba látogató hazai és külföldi turisták.
De nézzünk csak körül. Mivel fogadjuk az ide érkezőket. Felújított, sok-sok adóforintból széppé, korszerűvé átépített autóbusz pályaudvarral. Naponta több tízezren megfordulnak itt. Hazaiak, külföldiek egyaránt.
Ha gyermekkorom emlékei között kutatok, előjön az akkori kép, amikor a Piactér még piac tér volt. Terméskővel kirakva, családi házakkal körülvéve. A heti állatvásárokat bonyolítva.
Majd jött a városrendezés. Házak ledöntve. A tér arculata megváltoztatva. Jött az autóbusz pályaudvar. De a fal maradt.
Ismét eljött a városrendezés, a korszerűsítés. Új szép látványos arculata a térnek. Sok-sok zöld növénnyel. Térkővel, Petőfi szoborral, új autóbusz pályaudvarral. De a fal maradt.
Tán maradni is fog. Vajon múltidéző, vagy műemlékvédelem alatt áll? Netán a nemzeti örökségünk kincse? Lehet.
Ha a kedves olvasónak netán aggályai lennének, akkor szíves figyelmébe ajánlom azt a piszkos, összefirkált, leomlott lábazatú, hiányos, megrokkant tetőzetű, meghatározhatatlan sárga festékkel lemázolt hiányos vakolatú épületet, mely a Megyeháza részét képezi. A kontraszt annál inkább feltűnő, mert az épületrész előtt a gyalogjárdát térkővel lerakták. A közmunkások rendszeresen takarítják.
Dicsérendő a Petőfi szobrot felállítók gondossága, mert vigyáztak arra, hogy nemzeti költőnk ne lássa. Elfordították a fal felől a tekintetét. Haj! Ha látná, lenne nemulass!
De mit gondolnak a városunkba érkező látogatók. Ennyire szegények vagyunk? Nem! Az említett épületet a jövő nemzedékére hagyjuk. Mementóként.
De ha már a tulajdonosnak nincs elegendő pénze a renoválásra. Talán segítene, ha pályázat útján meghirdetnék reklámfelületnek. Csak ne a jelenlegi látvánnyal keljen találkoznunk valahányszor arra járunk.
Van egy vízióm! Egy napfényes reggelen munkaruhába öltözött, sárga mellényes, sisakos emberek jelennek meg az épületnél. Egy szép nagy markoló társaságában. A raktárból kihordják a nem használt bútorokat. A tanácstermet kiürítik. És dolgoznak, dolgoznak. Egyszer csak eltűnik a csúf épület. És ím láss csodát. Előtűnik a megyeház udvarának rózsakertje, a fenyőkkel. Mindenki láthatja a maga szépségében. És az épület helyén leburkolt sétáló, pihenő várakozó területtel, padokkal, esőbeállókkal. A maga szépségével.
Haj, ha az álmom egyszer valóra válna. Mit nem adnék!!!
Barbély Zoltán
Székesfehérvár,
Zsombolyai utca 54.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése