Tanúja voltam egy aranyos jelenetnek. Fiatalok fürdettek egy kis kutyát egy folyóban. A városi kutyus megugatott mindent, ami mozgott. Egyszer csak felfedezett egy békésen legelésző tehenet. A kutyus minden tudását beleadva először messziről ugatta a tehenet. A tehén türelmesen tűrte az ugatást. A kutya egyre merészebb lett. Félóra ugatás után egész közel ment a tehén hátsó lábához és beleharapott. Ezt már nem tűrte a tehén, hátrarúgott egyenesen a kutya orrába. A kutya vonyítva, felháborodva menekült vissza a gazdájához, védelmet keresni.
Az egész jelenet nevetséges volt.
Hány ember van úgy, hogy mások türelmét gyávaságnak gondolja és egyre merészebben akar fölötte uralkodni, míg végre elfogy a türelme és odarúg. Ekkor aztán sírnak és panaszkodnak, hogy a másik megtámadta őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése